header image

Ritka mesterségek:
A bútorruha-varrónő

Ma már nem ritkaság hogy gyártók cserélhető huzatokkal kínálják ülöbútoraikat. Nem véletlenül, hiszen a huzat könnyebben tisztítható a fix kárpitnál, alkalmasint olcsóbb is, és egyáltalán, mert divat volt, van, lesz - és folytonosan változik.

De mi legyen a meglevő darabokkal? Az öreg fotellal, amelynek kárpitjából a cicaszőrt épúgy lehetetlen eltávolítani, mint a tisztítószer nyomán visszamaradt vegyszerfoltot? vagy a megkopott bársonyú, kényelmes kanapéval, amelyet átkárpitoztatni túl drága lenne, kidobni meg nincs szívünk?

Manapság nem csupán védjük, hanem - őltöztetjük a bútort. Az ötvenes-hatvanas éveiben az egyszínű buklé és a nyomott mintás plüss volt a divat, aztán betört a csíkos, majd a kockás anyag. Ezeket a pasztell virágos plüss követte, amit kisvártatva az ecsetmintás váltott fel. Ma egymást követik az új színek, minták; az egyik még tartja magát, aikor már itt a másik.

Ez a fazonra is érvényes: Míg a hajdani porvédő kissé bő, fodorral ellátott darab volt, addig a mai "ruhákban" az a szép, ami úgy ráfeszül a bútorra, mintha a bőre lenne. Persze egy fotelre négy-ötféleképpen is rászbhatom a ruhát, s hiába készül ugyanabból az anyagból, mindig más hatást kelt. Más a hangulata fodor nélkül, más, ha minden sarkon kap egy szembeholt, s megint más, ha levasalt, rakott vagy habos, loknis fodrot varrok neki. Legjobban a kivehető párnázatú bútorokat lehet "varálni". Például a régi Ikon garnitúra ideális: még azt is megengedi, hogy a teste és a párnái - akár mind - eltérőő színüek legyenek.

Mostanában a fekete, sztreccs pólóanyagnak támdat nagy keletje. Tökéletesen ráfeszül a bútorra, s minthogy látványra kicsinyíti, sokkal jobban mutatnak benne a nagydarab, böhöm fotelok. Divatos és szép megoldás, ha a függöny, a bútor és a párnák köszönnek egymásnak. Nekem persze, nem csak azt kell tudnom, mi a divat és mit kíván a bútor formája, mérete, éreznem kell a hely egyéniségét is. A ruhával egyébként évszakok szerint is érdemes játszani: Sokat változtat a lakás hangulatán, ha a bútorai erőteljes, élénk színeket kapnak - az meleggé, vidámmá teszi a téli szobát -, vagy fordítva, ha világosabb, hűvösebb színekkel ruházom fel őket - ez nyáron hatnak jótékonyan. Jó gyakorlat a gyerek szobájában korához és neméhez illő színű és mintázatú huzattal követni az évek múlását.

Bútorruha-varrónő bútorhuzat-készítőből lettem. De mivel azt keveselltem, elvégeztem Veresegyázi Mária lakberendező, valamint textiltrevező és -kivitelező tanfolyamát. Megismertem a bútorstílusokat, a színek és a formák kapcsolatát, a bútortextilekre vonatkoz tunivalókat. Tudom, melyik a bécsi barokk,a szecesszió, az empire kanapé, s melyik milyen huzatot hajlandó elfogadni. Idővel persze rugalmas lettem: régen például lehetetlennek tartottam a csíkosat a virágmintással árosítani, ára megtanultam, hogy számos dolog öszefér, csak megfelelő szoba kell hozzá. Meg egyéniség.

Az anyag kiválaszttásáról alapvetően a megrendelő dönt, de lehhet szüksége segítségre. Tudom melyik textil alkalmas állandó használatra, melyik való csak a szemnek. Melyiknek milyen lesz az esése, ha függönyt varrok belőle. Melyik anyag és minta alkalmas dús dús fodrozottságra, melyik szereti a síma formákat. Készséggel elmondom, hogy a karton vagy a szövet meddig él el: hogy a bársonyt azért nem ajánlom, mert fenék alatt kitükrösöik, és nehéz a tisztítása; hogy a brokátot csak vegyileg szabad tisztítatni, mert minden mosásban újra és újra összemegy. Szóval megrendelőim nemcsak varrónői munkát kapnak tőlem: támaszkohatnak rám.

Lakáskultúra: 1997. április


Visszajelzések